A diószegi (Gronsveld–Dietrichstein–Sternberg) Zichy-kastély

 

Helye a műemlékek 2010-es lajstromában: 299. sorszám, BH-II-m-B-01142 (a 2314/2004. sz. Kulturális és vallásügyi minisztériumi rendeletet módosító 2361/2010 sz. Kulturális és örökségvédelmi minisztériumi rendelet alapján)

Az uradalom rövid története. Diószeg 1686-ban került osztrák kézre. Az első osztrák birtokos 1692–1697 közt Donath Johann Heißler von Heitersheim generális volt, Várad felszabadítója.

A kastélyt azonban Jan Frans van Gronsveld en Bronckhorst-Batenburg holland generális építtette 1701–1703-ban a két akkori református parókia helyének lefoglalásával, aki 1697-1719 közt bírta Diószeget.

A II. Rákóczy Ferenc vezette szabadságharc ellenére a diószegi kastély berendezése 1704-ben még ép.

Diószeg 1705–1719 között Maximilian Ludwig Breunner von Asparn (1643–1716) birtoka is volt, majd ennek leányági örökösei (a Lengheimb és Kueffstein családok) bírták.

A kastély 1719-ben romos állapotban van, alatta egy 5000 cseber bor befogadására alkalmas pincével és tömlöccel.

1728-1735 közt Johann Franz Gottfried von Dietrichstein (1671–1755) kamarai elnök állítja visza a régi diószeg-székelyhidi uradalom egységét. Leányági örökösei ismét kettéosztják az uradalmat 1783-ban: a diószegi rész Adam František Arnošt z Šternberk (1711–1789) és fiáé (Adam Šternberk, 1751-1811) lett.

A diószegi uradalmat 1810-ben előbb árendába, majd 1822-ben végleg megvette a zichy és vásonkeői gróf Zichy család oroszvári ága: rendre Zichy V. Ferenc és fiai, Kázmér és VII. Ferenc, ez utóbbi fia IX. Ferenc és ennek fiai Ágoston, Tivadar és József bírták az uradalmat.

A nagy kiterjedésű, virágzó uradalmat az 1920-as román agrárreform törvény alapján számolták fel és osztották szét a parasztoknak.

A kastély és park története. Az épület legrégibb része a DK-i szárny az egykori kápolnával (erősen barokk jegyekkel), a többi szárnyak később épültek elébe (szájhagyomány szerint az egyik tulajdonos gróf felesége igényéhez igazodva). Az I. Katonai Felmérés idejére már kialakult a kastély mai formája a Dietrichstein család alatt.

A kastély volt a helyszíne az uradalmi biráskodás fórumának, az Úriszéknek, főúri összejöveteleknek is. A kastélyban laktak az uradalom csúcsvezetői: inspektor, kasznár stb., de átutazó vendégeknek is szállást nyújtott. Az 1860-as évektől a kastély az uradalmi számvitelben különálló egységként szerepel „Központ” név alatt, saját alkalmazottakkal, raktárral, számadással és jelentős fenntartási költségekkel.

A kastély kertjét 1810-ben alakították ki zsellér telkek lefoglalásával, az akkor divatos „angol parkok” mintájára (hátsó részében zöldséges kert működött).

Az 1888-as kataszteri térkép alapján a kastély ÉK-i szárnya verandás volt, melyhez félkör alakban csatlakozott a Kereskedelmi pince verandás borkezelő helyisége (valahol itt lehetett az uradalmi kádárság is).

 

Nincs egyelőre ábrázolásunk a többi földalatti pincéről, melyek állami szénkéneg raktárként működtek 1890-től. Az 1920-as agrárreform idején a kastély nem szerepelt a kisajátitott ingatlanok között, gróf Zichy Tivadar úgy adta csak el a román államnak, ha bele költözhet a vincellériskola a bentlakással együtt, ami így is volt 1930–1965 között.

Az épület kinézete az utóbbi száz évben nem változott, viszont az utóbbi évtizedekben jelentősen romlott.

A II. bécsi döntés után a kastélyban fogadták a bevonuló magyar honvédeket, majd 1944 októberében a LXXII. német hadtest főhadiszállása innen szervezte Várad német-magyar védelmét (ezért érte bombakár is az épületet). A II. Világháborús károk kijavítása után a Vincellériskola újra kezdte működését (a vincellériskola magyar osztályait 1953-ban Csombordra, majd 1965-ben az egész intézményt Szilágysomlyóra költöztették). A Bihar megyei Agronómusok Házának adott helyet 1965-1980 között


 

Az épület egyik felében 1980-tól létrehozták a megyei készruha vállalat (IJPIPS) helyi varrodáját (az 1990-es években Contimex néven önállósult). Az épület másik felében szövetkezeti tészta készitő laboratórium, konyha és a bálterem működött.

A XIX. sz.-ban az épület és környéke többször megújult. 1856-ban felszámolták a tömlöcöket, átalakították őket lakószobákká.

Nagyméretű felújításon esett át maga a kastély is 1878–1879-ben (tetőzet, ajtók és ablakok cseréje stb.).

A kastély előtti kovácsolt vaskerítés 1880-ban, a park körüli vakolt téglakerítés pedig 1882-ben készült.(25) A XIX. sz.-ban épült uradalmi épületek építészeti stílusa egységes volt.

A nagy kiterjedésű uradalom egy országos hírű szőlőültetvénnyel és borászattal rendelkezett (az óriás hordó 1240 akós volt), melyet Zichy IX. Ferenc és vincellére, Krämer Fülöp Viktor (1842–1900) fejlesztettek magas szintre.

Ennek köszönhetően Bihardiószegen nyílt meg Magyarország első állami fenntartású Vincellériskolája 1870-ben. Sajnos az egykori vincellériskola végzettjeinek tablói a kápolnában és a falakon tönkre mentek, nem maradt belőlük használható állapotban egy sem.

Az épület leírása. Klasszicista stílusú, földszintes épület, amely zárt udvart fog közre. Az épület sarkai a négy égtájhoz igazodnak, az épületszárnyak tájolása pedig az ÉK, DK, DNy, ÉNy irányokra merőlegesek (a főszárnyak ÉNy és DK, a mellékszárnyak ÉK és DNy felé néznek).

Az ÉK-i szárnyra merőlegesen egy T-alakú földfeletti pince található, melynek hosszú szára benyúlik a DK-i szárny alá is (ez volt a Magtári/Granariális pince, majd 1860-tól kibővített Kereskedelmi pince).A Ny-i sarok alatt, az alagsorban szintén termek találhatók külön bejárattal, feltételezhetően az egykori tömlöc átalakított helységei.Az épületnek a földszinti részen 44 terme, 4 nagyobb és 4 kisebb folyosója, 8 bejárata (3 fő és 5 mellék bejárata), 52 ajtaja, 75 ablaka (71 külső és 4 belső ablaka) van.

A DK-i szárny park felőli bejáratához két félkör alakú lépcsőn lehetett feljutni, melyeket a XX. sz. elején elbontottak.

A kastély DNy-i szárnya egyszerű. Az ÉK-i szárny erősen átalakított, valamikor kifelé néző verandával rendelkezett, melyet már a XX. sz. elején befalaztak (a II. Világháború idején komoly bombatalálat érte e szárnyat a református templommal együtt).

 Egyedül az ÉK-i szárnyról nem rendelkezünk régi fotóval, csak az 1888-as kataszteri térkép dokumentálja a veranda egykori létét. Mind a fő-, mind az oldalszárnyakon a szobák az oldalfolyosóról nyílnak.

 

A teremsorok eredetileg egy tengelyre voltak fűzve, összenyíltak. A kastély ÉK-i szárnyának végében állt a kápolna 1930-ig (azután díszterem). Az épület beosztásának változásáról csak hiányos szóbeli információink vannak 1930–1965 között. A Vincellériskola beköltözésével: az ÉK-i szárnyban konyhát, ebédlőt és élelemraktárat, valamint szolgálati szobákat rendeztek be, a kápolnából dísztermet csináltak; a DK-i szárnyban a bentlakás és fürdő/mosoda kapott helyet; a DNy-i szárnyban tanszertár, igazgatói és könyvelői iroda, tanári szoba kapott helyet (az épületen kívül áramfejlesztővel); az ÉNy-i szárnyban pedig 4 osztályterem. A II. Világháború után az ÉNy-i és DNy-i szárnyak termei funkcióikat felcserélhették. A termek kihasználása 1980-tól a következő: az ÉNy-i szárnyban a bejárattól balra a Fogyasztási Szövetkezet tésztakészitő részlege, a jobb oldali részben és a DNy-i szárnyban varroda működött (több termet összenyitottak), az ÉK-i szárnyban az egykori ebédlőt a kohyhával lakodalmi teremnek használták, a DK-i szárnyról nincs információ. A földfeletti pincében és többi földalatti pincében állami zöldség és gyümölcs átvevő központ működött. Az ÉNy-i szárnyban 1990 után átmenetileg itt működött magáncégek erősen átalakították a termek beosztását. A földfeletti pincéhez tartozott egykori verandás borkezelő pajta az 1980-as évekre összedőlt, ma már nyoma sincs.

A kastély és park jelene. Főnemesi örökösök hiányában, a műemlék épületet a Bihardiószegi Önkormányzat igényelte vissza 1989 után. A Contimex jogutódja, 2000 körül, illegálisan saját tulajdonába íratta az épületet, melyet az Önkormányzat csak 12 éves pereskedés után tudott végleg birtokba venni. A kommunista rendszerben a park elhanyagolt volt, a Diofont Alapítvány némileg rendbe tette, 2012-ig a Diószegi Napok rendezvényének adott helyet. A park történetileg kevéssé értékes részében (egykori zöldségeskert) 2005-ben termálvíz kutat fúrtak, az egykori fűtőház helyén pedig könnyűipari termelőegység működik. Jelenleg a kastély, az egykori angol-park revitalizációja folyik: könyvtár, kiállító és más kulturális terek jönnek létre az impozáns épületben.

A Zichy-család tagjai. Nem laktak itt állandó jelleggel (a fennmaradt iratokban kevés az uraság személyes szükségleteire fordított kiadás). Az ismertetett fontosabb családtagokon kívül számtalan ismeretlen fotó került elő 2002-ben a család fennmaradt iratai közül. Gyönyörködjünk együtt főnemesi eleganciájukban.

Dr. Szabó József

Go to top