„Az Ér igen sajátságos víz: se nem folyó, se nem csatorna, se nem mocsár, de mindenikből van benne valami” – írta Ballagi Aladár 1891-ben. Ezt bizonyítják Cholnoky Jenő (1870-1950) fényképei is 1913-ból.


Bihardiószeg és környékének földtörténeti kialakulása (Wanek Franz). Bihardiószeg a Pannon-medence részén, a ma Tisziának (Tiszai-egységnek vagy Tisza–Dácia-mikrolemeznek) nevezett mikrokontinens területén fekszik.

Ezt a mikrokontinenst a földtörténeti középkorban elöntötte a Tethys-óceán sekély vize. Az elöntéskor a parti hullámverés szülte törmelékes üledékek terültek szét a kontinens kristályos pala aljzatán. A tengerelöntéskor, a part távolodásával, az egyre apróbb szemcséjű üledékek átadták a helyüket a mészvázú, zátonyépítő élőlények által lerakott mészkövek képződésének. A középkor végén, amikor a dinoszauruszok alkonya beköszöntött, a Tethys-óceán záródása is elkezdődött (ma ennek az egykori óceánnak a behegedési nyoma az Alpok–Kárpátok–Kaukázus–Himalája-hegyrendszer).

Tiszia szárazulattá vált. A korábban képződött üledékeinek egy részét elhordta az erózió. Mivel a kontinentális ütközés tektonikus mozgásokkal járt, mikrokontinensünk egyes részei beszakadtak (úgynevezett árkokká, idegen szóval grábenekké váltak), más részek feltolódtak (sasbérceket, vagyis horsztokat képezve). Ilyen sasbérc felett, melyet a később rárakódott üledékek takarnak, helyezkedik el Bihardiószeg.


Nyilván, a sasbércek, kiemelkedett helyzetükből kifolyólag, inkább ki voltak téve az eróziónak. Így a földtörténeti középkorban (mezozoikum) rárakódott üledéksor lepusztult a Bihardiószegi-sasbércről, de a szomszédos árkokban, így a Hegyközszentmiklósról elnevezettben, legalább részben megőrződött.
A harmadidőszak középső részében (a miocénben, annak is a közepén) a Tiszia végképp megállt külön vándorlásában, nekiütközött Ó-Európának, elfoglalva mai helyét. Az ütközés következtében gyűrődtek fel a Kárpát-ív hegyei.


Már korábban, az Alpok–Kárpátok–Kaukázus–Himalája-hegyrendszer kiemelkedésekor, a Tethys-óceán északi, kontinetális (tehát döntően sekély mélységű) része külön vált, majd teljesen elszigetelődött, lassan feltöltődő, feldarabolódó beltenger lett. Ezt nevezi a mai tudomány Paratethys-nek. Mára a Tethys-óceánból mindössze a Földközi-tenger maradt meg, míg a Paratethys-ből, még víz borítja a Fekete-tengert, a Kaspi- és Aral- tavakat.


Amikor a Paratethys még időről-időre kapcsolatot tudott teremteni a Tethys-óceánnal, akkor történt meg az ütközés a Tiszia és Ó-Európa közt. Az ütközés nemcsak a Kárpátok kiemelkedését eredményezte, de az Alpok és Kárpátok által közrezárt térség (a foglyul ejtett Tisziával együtt) behorpadt (ívmögötti medencévé vált), és egy utolsó, nagyméretű tengeri elöntés áldozata lett. Ennek a tengernek még kapcsolata volt a Tethys-en keresztül a Világ-óceánnal, de a Kárpátok kiemelkedésével ez megszakadt, a közrezárt térségben egy sajátos élővilággal benépesült tó, a Pannon-tó keletkezett.

Az említett utolsó óceáni elöntéstől kezdve (15 millió évvel ezelőtt), a miocén végéig, a térség folyamatosan víz alatt állt, ennek a tengernek az üledékei teljesen kiegyenlítetten fedik vidékünk régebbi aljzatát. Ám a Pannon-tó, a Kárpátok kopásából származó törmelékekkel lassan feltöltődött, s így körülbelül 6 millió éve, itt már szárazulat van. A feltöltődés azonban tovább folyt, s nagy vastagságban szárazföldi–folyami üledékek halmozódtak fel a tengeri üledékek fölé, de a ma is emelkedő hegyvidék peremén, a dombvidéken, ezek a felszínen vannak, kopnak, de tanulmányozhatók.
A negyedidőszaki eljegesedések alatt, a medence K-i peremén, így az Érmelléken is, a kontinentális agyagok is annyira kiemelkedtek, hogy megtámadta azokat a folyóvízi erózió. Ilyen, kiemelkedett és erodált rész például a Bihardiószegtől K-re eső dombvidék.


Az Ér-völgy a közelmúltban, egy széles, lassú lefolyású, elmocsarasodott meder volt, annak lecsapolásáig. Ez a picinyke vízfolyás képtelen lett volna egy ilyen széles árterű medret kialakítani. Nem is az tette. A Tisza folyt erre addig, míg a Pannon-medence ÉK-i sarka süllyedni nem kezdett (ezzel alakult ki az Ecsedi-láp is)

ATiszát elvitte a süllyedés nyugatabbra, az elhagyott medrét pedig elfoglalta az Ér.

Mindez, a Föld történetének alig az utolsó negyvenezer évében, vagyis a jégkorszak (eddig) utolsó eljegesedése alatt történt.
Érmelléki földrengések. Mivel az Érmellék egy hosszú, összetett törésvonal-rendszer része, Kárpát-medencei kitekintésben neotektonikailag meglehetősen aktív területnek számít ma is.

Leírásokból ismertté váltak a két legnagyobb Érmelléki földrengés (1829, 1834) jellemzői is, melyek alapján a Kárpát-medence legjelentősebbjei közé tartoznak.


Érmellék, mint földrajzi fogalom. Ermellek terrae arabilis Éradony határának említésekor fordul elő 1455-ben először. A Diószeg körül felbukkanó iuxta Eer/Er (1226-9/1282, 1307) még nem birhatott ilyen értelemmel. Az évszázadok során az Érmellék földrajzi fogalma sokat változott, kiterjedt a geomorfológiailag hasonló tájegységekre is. Az Érmelléket ma is több szempont alapján lehet körbehatárolni.

Ma érmellékieknek mondjuk az Ecsedi-láp és Kraszna-síkság, a Tasnádi-dombvidék, a Szalacs–Székelyhíd-dombok és a nyírségi homokbuckák településeit és vidékét, továbbá a nagykárolyi síkvidéken előforduló néhány települést is. Ez a terület kb 1600 km².

Érmellék II.: vízrajz, térképészet, vízszabályozás

Érmellék vízrajza, térképészete, vízszabályozása. Az Érmellék mocsarai zöld folyosót képeztek a Kraszna–Ecsedi-láp és Berettyó–Sárrét vízrendszerei közt. E gazdag vízrajz pontos ábrázolása komoly kihívás volt a középkor térképészeinek. Lázár-deák még egyáltalán nem ábrázolja vizeinket

viszont a Zsámboky János térképét felhasználó Matthias Quad már berajzolja a Berettyót

A települések tájolása ekkor még hibás. Az Ér száz év múlva jelenik meg térképeken (sokszor összekeverve a Kálló-Érrel, Hortobággyal).

Az Ér folyásának, a települések helyzetének pontosítását a XVIII. század közepétől a vármegyei térképezések eredményezték.

Ezek adatai megjelentek országos térképeken is, bár a települések elhelyezése még csapnivaló.

Vízrajzi szempontból Müller Ignác térképe már egész türhető

míg Korabinszky már mellékágakat is berajzol az Ér–Berettyó rendszernek.(37) Kisfelbontású országtérképen 1792-re kerülnek helyükre a dolgok.


A postautak hálózata 1769–1858 között változatlan

a XIX. század közepén pedig meglepően gazdag az alacsonyabb rendű utak hálózata is.

ATisza–Körösök–Maros vízgyüjtő (Magyar Királyság 10%-a) nagy árvizei (1746, 1750, 1774, 1777, 1782, 1784, 1788, 1816, 1830, 1855, 1880–1882) szükségessé tették a vízszabályozást. A bécsi kormányzat 1802 óta foglalkozott a Körösök–Berettyó-szabályozással (térképezés 1818–1823 közt), az Érmelléket 1818-ban megyei költségen térképezték (sajnos e térkép elveszett). A Tisza-szabályozás margójára megjelenik az első Tisza–Hortobágy–Körös-csatorna ötlete.

Beszédes József Kolozsvár–Grác hajózható csatornája felveti a Tisza–Ér–Körös-csatorna ötletét is.

A Magyarországon is terjedő lóvasút/gőzvasút hálózat azonban komoly konkurencia volt a Tisza–Ér–Körösök-csatornának.

E versenyben Érmelléken végül a vasutak nyertek.

Az Érmellék lecsapolására 1842-ben, Diószegen, Árvízmentesítő Társulat alakult, azonban 1847-ig alig értek Diószegen túl a csatornázással. A munkák 1850–1859 közt ismét vontatottan haladtak. Az első hatékony csatornázás 1884–1885-ben történt állami szervezésben, Adonyig.

Az 1904–1905-ös csatornázás ismét megállt Diószegnél, bár 1910–1914 közt már a szekundér csatornákat tervezték a Berettyó Árvizmentesitő Társulat keretében.

Az I. Világháború megakasztotta a további vízrendezést is.
A katonai szállítások vízi lebonyolításához ismerni kellett nagy felbontásban az ország vízrajzát. Sajnos az I. Osztrák Katonai Felmérés térképe vízrajzilag gyenge minőségű, a belőle levezetett közigazgatási térképpel együtt.

Érmellék eddigi legjobb vízrajzi ábrázolása 1841-ből való.

Unikum, közöletlen Bihar-megye térkép. Érmellék gazdag vízrajza, a nagy kiterjedésű erdők már a középkori okleveles anyagban is feltünnek.

A helyi lakosok fa és kőhidakat emeltek a vízfolyások felett.

Csak a Nagyvárad–Székelyhíd úton 26 kőhíd volt az 1840-es években. A hortobágyi, szalacsi hidak ezek maradványai.

A pocsalyi hidakról fennmaradt tervrajzok tanúsítják az egységes építészeti elképzelést.

A Tisza–Hortobágy–Körös-csatorna számtalan verziója ismert

 

de a Tisza–Ér–Körös-csatorna verziói is ismertek már


Az 1930-as évektől az Érmellék lecsapolásának Gönczi Sándor székelyhídi kultúrmérnök lett a zászlóvivője, azonban nem sikerült megnyerje a helyi nagybirtokosok támogatását. A Károly-vonal építésekor a betonerődök elé egy tankfogó vizesárkot ásott a Román Királyság hadserege.

Gönczi Sándor és Bodnár Sándor diószegi országgyűlési képviselő közbenjárására a Földművelésügyi Minisztérium elhatározta 30 km csatorna elkészitését 1942-ben (csak Félegyháza és Bihardiószeg körül végeztek kisebb munkákat a II. Világháború végéig). A román Állami Vízügyi Bizottság csak 1960-ban hagyta jóvá Gönczi tervjavaslatát, végleges döntés 1965-ben született. Az 1967-ben elkezdett munka folyamán 54181 Ha vízjárta területet (43000 Ha az Ér teknőfeneke, 11181 Ha oldalvölgy) csapoltak le (költségek 67 millió lej). A főcsatorna nagyjából az egykori tankfogó árok nyomvonalát követi 91 km hosszan (42 km Szatmár, 48 km Bihar megyében) 5–6 m fenékszélességgel, 250 km hosszú és 28-36 m koronaszélességű gátakkal, 342 zsilippel, illetve kb. 700 km szekundér csatorna rendszerrel.(55) Az Ér szabályozása 1985-re sikeresen befejeződött, kiállta az évszázad árhullámát is 1980-ban. A Tisza–Ér–Körös-csatorna már sosem valósult meg.(56) A vízmentesített területek mezőgazdasági hasznosítása felemás, az öntözés sosem valósult meg (a tározók nem elegendőek, tulajdonjoguk tisztázatlan), a csatornák az 1990-es évekre feliszapolódtak, a zsilipek elavultak.


Érmellék geotermás kapacitása. A Kárpát-medence hőkiáramlása szinte duplája a világ átlagának. Ennek következménye a gazdag termálfürdő kultúra, a Félix-fürdői termáltó stb. A termálvízadó rétegek (akvifer) kialakulása, kiterjedése Biharban változatos. Az Érmellék akvifere az ún. felső-pannóniai időszakban alakult ki és összefüggő egységet alkot a Debrecen és Hajdúszoboszló alatti akviferrel.


© 2017 All Rights Reserved.by SZJ for content.
Free Joomla! templates by AgeThemes